Dél-Afrikával már régóta szemeztem, sok ismerősöm járt már arra, és kivétel nélkül mindenki imádta. Mivel egy hatalmas, Magyarországnál kb. tizenháromszor nagyobb országról van szó, a rendelkezésre álló időm pedig bő egy hét, így az ország csak egy picike szegletét, Fokvárost és környékét sikerült bejárnom, és épp egy kis ízelítőt szereznem a helyi kultúrából.

Benyomások

Amikor elkezdtem emlegetni ismerősöknek, barátoknak, hogy Dél-Afrikába készülök, sokan elkerekedett szemmel néztek rám, hogy „az nem nagyon veszélyes?”

És valóban, ha az ember elolvassa a Konzuli Szolgálat tájékoztatóját az országról, az lesz a benyomása, hogy itt sok jóra nem számíthat, kirabolják, megtámadják, a vonaton még fel is gyújtják. Ennyire azért nem rossz a helyzet, de azért talán a józan ész itt még fontosabb, mint máshol.

Ráadásul február 9-én rendkívüli állapotot hirdettek az országban az energiaválság miatt (aminek okai többek között az elöregedett, karbantartásra szoruló erőművek és a korrupció), ami rendszeres áramkimaradással jár. Én ebből szerencsére semmit nem tapasztaltam, de találkoztam olyan utazóval, akinek a szállásán (és abban a körzetben) órákig nem volt áram.

Első este, miután nagyjából magamhoz tértem a háztól házig nagyjából 24 órás út után, úgy döntöttem, keresek a környéken egy vacsihoz alkalmas helyet. Általában a legautentikusabbnak tűnő (itt értsd: leglepukkantabb, legtrógerebb 🙂 ) helyeket szoktam kiszemelni, találtam is ennek megfelelőt, bár nem dél-afrikai, hanem nyugat-afrikai konyhát vittek. Csak néhány utcát kellett sétálnom a szállástól, de amikor odaértem, a hely nem úgy nézett ki, mint ahol ételt szolgálnak fel. A biztonsági őr megkérdezte, mit keresek, mondtam, hogy vacsorázni szeretnék. Mondta, hogy itt tudok enni, és bevitt a helyre. Nos, bent csak helyiek voltak, iszonyú hangosan bömbölt a zene, minden szem rám szegeződött 🙂 Felvitt az emeletre, hogy megkérdezze, csinálnak-e kaját, azt mondták, igen, de 20 percet kell várni. Mondom oh, az rengeteg, és menekültem is kifelé ahogy csak tudtam. Nem bírtam volna ott maradni, nagyon feszélyezett a hely. Végül találtam egy elég gyenge afrikai éttermet a közelben. A többi este visszafogtam a mászkálást, a 400 méterre lévő étterembe is inkább Ubert hívtam (pedig előtte sosem csináltam ilyet), ahogy a hostel recepciósa ajánlotta.

Szállásom a belvárosban volt, ami a legtöbb városban a biztonságos környéket jelöli, hát itt azt mondták, sötétedés után ne merészkedjek ki (sőt, egyesek szerint már délután 5 után sem ajánlatos.) A környék abból a szempontból jó választás volt, hogy dúskált a jobbnál jobb éttermekben és kávézókban, de tényleg nagyon sok a kétes alak. Dél-Afrikában sajnos 33% a munkanélküliség, a szegénységgel már akkor szembesül az ide utazó, amikor a reptérről a városba tartva elhalad egy hatalmas bádogváros mellett. Majd a következő sokk a hatalmas kontraszt, amit a felkapottabb negyedekben sétálgatva tapasztalsz.

Na de ennyit a veszélyről. Szerencsére engem sehol nem ért inzultus, és szinte mindenhol barátságos emberekkel találkoztam. Néhány kedvenc momentumom: Bo-Kaap negyedben az egyik üzletben egy úr, aki különböző zulu maszkokat árult, elmesélte, melyiknek mi a funkciója, és hogy hogyan utazta be a világot, hogy ezeket a maszkokat különböző országokban bemutathassa. Utolsó nap pedig találtam egy gyöngyszem kis kávézót, ami egy templomban volt, és találóan a „Heaven Coffee” nevet kapta. Amint az ember itt leül, egyből átjárja egy szokatlan béke és nyugalom érzet, a kávé pedig valami isteni. Az itt dolgozó fiú pedig elmesélte, hogy ezt a kávézót azért nyitották itt, hogy a templomot, és amit itt érezhetsz, közelebb hozzák az emberekhez, és azok is átélhessék, akik amúgy maguktól. nem mennének be.

Ételek

A gasztró rész nálam elmaradhatatlan, akárhová megyek, igyekszem megkóstolni a legtöbb helyi finomságot, csakhogy itt nem volt annyira könnyű! Ha például elmész Mexikóba, úton-útfélen találsz mexikói kaját, Olaszországban minden utcasarkon van egy pizzéria. A tipikus dél-afrikai fogásokat azonban nehezebb megtalálni, a helyiek szerint azért, mert ezek főleg olyan ételek, amiket otthon, házilag készítenek, és nem étteremben. Azért néhányat sikerült kipróbálni: Az egyik legtipikusabb étel a bobotie, ami egy fűszeres darált hús, a tetején egy tejes-tojásos toppinggal, egyben kisütve. A másik, ami helyi ínyencség, azok a különleges húsok: krokodil, strucc, antilop és hasonló finomságok. Sikerült egy jávorantilopot megkóstolni, olyasmi az íze, mint a szarvasé.

Ami nagyon tetszett itt, azok a helyi food marketek: A kedvenceim az Oranjezicht Farm Market, illetve az Old Biscuit Mill. Mindkettő nagyon hangulatos, zajlik az élet, rengeteg stand különböző ételekkel a világ minden tájáról, itt sikerült kifognom ezt a kuduhúsos (előtte sosem hallottam a kuduról, de ez is egy antilopféleség) szaftos csodát is:

A beszámoló következő részében bemutatom azokat a látnivalókat, amik a legjobban megfogtak, úgyhogy folytatás hamarosan! 🙂