Fokváros környékén annyi látnivaló van, hogy akár két hetet is el tudtam volna tölteni itt. Mivel limitált volt az idő, szelektálni kellett, és sok minden kimaradt. Itt csak azokat szeretném kiemelni, amik nagyobb hatást gyakoroltak rám:

Free Walking Tour

Mint minden kisebb-nagyobb városban, itt is részt vehetünk helyi idegenvezetők által vezetett ingyenes sétákon, aminek a végén annyi borravalót adunk, amennyit gondolunk. (itt találkoztam először azzal, hogy a túravezetőnek kártyaleolvasója volt, így az sem gond, ha nincs nálunk készpénz). A hagyományos történelmi városmagon kívül a Bo-Kaap negyedet is bejárhatjuk az ingyenes túra keretében, vagy pedig Apartheid túrán is részt vehetünk.

Én a klasszikus túrára neveztem be. A legérdekesebb látnivaló számomra a „We are still here” névre keresztelt emlékfal. 1841 és 1921 között nagyjából 7000 gyerekről jelent meg hirdetés a Cape Government Gazette nevű lapban, mint nincstelen gyermek. Ha senki sem jelentkezett értük, kényszermunkára fogták őket.

A fal ezeknek a gyerekeknek állít emléket. A kis mozaikokban az egyes gyerekről megjelent újsághirdetéseket olvashatjuk el, ha hátralépünk pár métert, akkor pedig egy arc rajzolódik ki a mozaikcsempékből.

Bo-Kaap negyed

Színes házaival, meredek utcáival talán a legismertebb (és legfotózottabb) része a városnak.

Korábban maláj negyed néven volt ismert, a muszlim „Cape Malay” kultúra központja, aminek nyomait a mai napig felfedezhetjük a halal éttermekben, valamint a müezzin imára hívó hangjában. Az ország legrégebbi mecsete is itt található.

Története az 1760-as évekre nyúlik vissza, amikor egy holland földbirtokos bérházakat építtetett, hogy rabszolgáinak kiadja. Később még több, főleg muszlim vallású, elsősorban Malajziából és Indonéziából idehurcolt rabszolga költözött ide. Miután a rabszolgaság véget ért, és az egykori rabszolgáknak lehetőségük volt megvásárolni bárházaikat, a falakat színesre festették, szabadságukat szimbolizálva.

Ha fűszereket szeretnétek vásárolni, az Atlas Trading Company nevű bolt a ti helyetek – rengeteg egzotikus fűszerkeverék közül válogathattok, az itthoni árakhoz képest fillérekért.

Table Mountain – „Tábla-hegy”

Akármerre bóklászunk a városban, mindenhonnan látható, és a város képét meghatározza a Table Mountain (magyaros félrefordításban Tábla-hegy). A kényelmesebbek felvonóval is feljuthatnak (ami a saját tengelye körül forog, így minden oldalról megtekinthető a kilátás) vagy pedig választhatunk a számos, különböző nehézségi fokú túraútvonal közül. Természetesen önállóan is teljesíthető, de mivel nem szeretek egyedül túrázni, ezért inkább felfogadtam egy túravezetőt. Végül más nem is csatlakozott, úgyhogy ketten vágtunk neki reggel 6.30kor, hogy elkerüljük a nagy hőséget. Belegondolva jobb is, hogy nem egyedül indultam neki, mert az útvonal nem volt kitáblázva, úgyhogy biztosan eltévedtem volna. Néhány szakaszon elég kemény volt a terep, sziklákon kell felkapaszkodni láncok segítségével, ráadásul a két nappal korábbi túra utáni izomláz is beütött, de nagyjából 3 óra alatt felértünk. Lenyűgöző látvány, ahogy a tenger felől érkező pára rátelepszik a hegytetőn található lapos fennsíkra, amit találó módon asztalterítőnek is neveznek. Bar csupán 1086 méter magasan vagyunk, ettől a látványtól mégis olyan érzés, mintha sokkal magasabban, a felhők felett állnánk.

Lion’s Head

Azért hívják így, mert oldalról egy fekvő oroszlánra hasonlít a hegy, bár szerintem kell hozzá egy kis fantázia, hogy az ember ezt belelássa J A Tábla-hegyhez képest ez a túra sokkal barátibb, kényelmes, sokszor megállós, fotózós tempóban nagyjából másfél óra feljutni a csúcsra, és ez is legalább annyira megéri, mint a Table Mountain, bár itt csak 669 méteren vagyunk. A túraútvonal a hegy körül tekergőzik, így útközben mindig más látványban gyönyörködhetünk: egyszer a városra, majd a Table Mountain vonulataira, az óceánra, majd a másik oldalon a Signal Hillre es a város modernebb részére láthatunk rá. A csúcson elég hamar túl nagy lesz a tömeg, ezért érdemes egy szinttel lejjebb menni es ott megvárni a naplementét. Szerencsések voltunk, tiszta égben es meseszép fényekben gyönyörködhettünk, amint a nap alábukott a horizonton.

A Jóreménység Foka

Mikor Bartolomeu Dias portugál felfedező először megkerülte 1488-ban, a Viharok Fokának  nevezte el, de az akkori portugál király, II. János, mivel szeretett volna meg néhány expedíciót indítani Afrika megkerülésével Indiába, úgy gondolta, hogy az optimistábban csengő Jóreménység Foka név bizalomgerjesztőbb lesz a jövőbeli kalandvágyó hajósoknak. Marketing ide vagy oda, szegény Diast végül pont itt érte el a végzet 1500-ban egy viharban egy következő expedíciója során.

A partszakasz egyszerűen lélegzetelállító. A parkolóból egy ötperces sétával felérhetünk a világítótoronyhoz, közben több ponton kitekinthetünk a Jóreménység Foka sziklaira, a mellette fekvő Dias beach-re, es az alattunk elterülő méltóságteljes sziklaszirtekre, ahol szinte megbabonáz, ahogy a süvítő szél szikláknak csapódó, fehér hullamokka dagasztja a kék ezer árnyalatában csillogó óceán vizet.

Boulder’s Beach – és a pingvinek!

Az egyik kedvenc programom az utazások alatt megfigyelni az állatokat természetes élőhelyükön: életemben először most sikerült a természetben pingvinekkel találkozni. A Fokvárostól nagyjából egy órányira fekvő Simon’s Town melletti partszakaszon található az egyik legjelentősebb pápaszemes pingvin kolónia: ők az egyetlen pingvinfaj az afrikai kontinensen, jellegzetes hangjuk miatt „jackass” (szamár) pingvineknek is nevezik őket. Volt szerencsém hallani őket és valóban olyan, mint a szamárbőgés! 1982-ben mindössze egy pingvinpár maradt, mára azonban nagyjábol 2200-an vannak.

Fapallókon kiépített sétányon juthatunk el a partig, ahol egészen közelről figyelhetjük meg ezeket a csodás állatokat.

Szafari

Nagyon vágytam volna egy „igazi”, több napos, sátorban alvós szafarira (és főleg arra, hogy gepárdokat lássak), de sajnos a Kruger Nemzeti parkba most idő hiányában nem juottam el, Fokvároshoz közel pedig nem nagyon van erre lehetőség, de egy ízelítőt szerezhettem a szafarizásból: a várostól nagyjából kétóranyira található az Aquila Nature Reserve, ahol a „Big Five”-ból (afrikai elefánt, oroszlán, leopárd, orrszarvú, kafferbivaly) a leopárd kivételével mindegyiket sikerült látni, az oroszlánok szinte egy karnyújtásnyira feküdtek. Rajtuk kívül még zsiráfokkal, zebrákkal, struccokkal, páviánokkal, gnukkal, vízilovakkal, gazellákkal lehetett találkozni. Első afrikai szafaris elménynek megfelel, az egyetlen hátulütő, hogy ha az ember szervezett programon keresztül fizet be, a szafari nagyjából délután fél 1-kor véget ér, utána ebéd, de a visszaindulás csak 4 óra körül van, úgyhogy a kelleténél több a holtidő.