Ahogy az előző bejegyzés végén említettem, a vulkántúra után elindultam az Atitlán-tóhoz. Két és fél óra utazás után érkeztem meg Panajachelbe,ami a tó melletti települések közül a legnagyobb, itt foglaltam szállást 2 éjszakára. A tervem az volt, hogy utána éjszakai busszal utazom tovább északra, így lett volna pont 2 napom a tónál, ami nagyjából elég bejárni a környező kis településeket és egy picit lazítani. Igen ám, azzal viszont nem számoltam, hogy egy közép-amerikai, mélyen katolikus országban a Húsvét, azon belül is a Nagypéntek komoly dolog, és a távolsági buszok nem járnak. Több utazási irodát is végigjártam, hogy meggyőződjek róla, helyes infót kaptam, de sajnos mindenhol ugyanazt mondták: pénteken nem fogok tudni továbbutazni, ünnep van, legfeljebb egy nappal később. Ez elég alaposan megbolygatta a terveimet, kezdve azzal, hogy szállást kellett kerítenem plusz egy éjszakára Panajachelben, ami, a Húsvét miatt ugyebár, fullon volt. Így kénytelen voltam plusz egy éjszakát eltölteni egy eléggé rossz ár-érték arányú szálláson.

Az Atitlán-tó 1500 méteres magasságon fekszik, és a környezete valóban lenyűgöző: Aki kicsit ésszerűbben szervezi a dolgokat, mint én, és már kicsit kipihente magát az Acatenango túra után, esetleg hosszabb időt tölt a tónál, itt is van lehetőség vulkánt mászni: A „három óriás”nak nevezett Atitlán, Tolimán és San Pedro vulkánok meghatározzák a tó pazar látképét. A környék a maja kultúra egyik központja, a Guatemalában élő nagyjából 20 maja etnikai csoportból itt főleg  Tz’utujil és Kaqchikel (ne kérdezzétek, ezeket hogy kell kiejteni 🙂 ) majákkal találkozhatunk, akiket tradicionális ruháikról könnyen felismerhetünk.

Panajachelben a Selina hostelt választottam, ami más hasonló kategóriájú szállásokhoz képest úgy érzem, mindig picit túl van árazva, de gyönyörű volt a környezet, így nem bántam meg, de ha újra kezdeném ezt az utat, valószínűleg inkább az egyik hangulatosabb, tradicionálisabb faluban foglalnék szállást. Látnivaló nagyon nincs itt, van egy főutca éttermekkel és szuvenírboltokkal, illetve egy sétány a tóparton. Azért sikerült néhány finomságot megkóstolni itt:

A tó körül nincs teljes úthálózat, így logisztikailag innen lehet a legjobban megközelíteni az apróbb településeket. Érdemes végigjárni őket, mert mindegyiknek teljesen egyedi az atmoszférája. A hajók nagyjából 10-20 percenként indulnak, a retúrjegy átszámolva nagyjából 700 forint.

San Pedro La Laguna

Az egyik legnépszerűbb falu a tónál, a hátizsákos utazók egyik kedvelt célpontja, köszönhetően a számos olcsó hostelnek és a rengeteg étteremnek, kávézónak. Három és fél órás túrával érhetjük el a San Pedro vulkán 3020 méteres csúcsát.

A kikötőbe érkezve helyi asszonyok sütik a tortillát:

Nem messze a központtól van egy kilátópont, Plaza la Maravilla, ahogy a képből is feltűnik, a látási viszonyok nem voltak a legjobbak…

San Juan La Laguna

Ez az apró falu mindössze 2 km-re található San Pedrótól, így bepattanhatunk egy tuk-tukba és már itt is vagyunk. Itt nincs annyi szálláshely, mint mondjuk San Pedroban, inkább csak napközben jönnek ide a látogatók. San Juan a tó művészeti központja: A faluban több mint 40 köztéri falfestmény található, amelyek a maja kultúra és hétköznapi élet fontos elemeit, a maja naptárat és számolási rendszert ábrázolják. A falu a hagyományos maja szövésről is híres, ellátogathatunk egy női szövőszövetkezetbe, ahol a helyi asszonyok által, tradicionális technikával készült termékeit is megvásárolhatjuk, illetve megismerkedhetünk a gyönyörű szövetek készítésének folyamatával is.

A kikötőtől vezet felfelé a színes esernyőkkel fedett főutca „Calle de Las Sombrillas”, ahol a helyi szőttestől kezdve a függőágyon át a sombreroig mindent megvásárolhatunk, illetve szimpatikus helyiek csinálják a hangulatot:

Néhány kép, ami visszaadja a hely hangulatát:

San Marcos La Laguna

Atitlán spirituális központja, „hippie falu”, ezekkel a nevekkel szokták illetni, nekem személy szerint ez volt a kedvencem. A hely nagyon picike, de ahogy az ember az utcákon sétál, nagyon gyorsan áthatja a hely szellemisége, az elcsendesülés és béke érzése.

Jóga, elvonulások, meditáció, csakratisztítás, és minden, ami a spiritualitáshoz köthető, itt megtalálod, szinte az összes hostelben és egyéb szálláshelyen is. Mellette vegán és organikus éttermek, batikolt, hippis cuccokat és hangtálakat áruló kis üzletek. Nagyon szerettem volna elmenni egy tradicionális maja kakaó szertartásra, amire itt San Marcosban lett volna lehetőség, de sajnos pont nem azokon a napokon, amikor a környéken jártam (aztán szerencsére itthon sikerült bepótolni, de nyilván autentikus környezetben lett volna az igazi). Betévedtem ebbe a kis belső udvarba, szerintem ez a rövid videó jól összefoglalja, hogy milyen atmoszférájú helyet is kell itt elképzelni:

Ha a kikötőbe megérkezve nem felfelé indulunk el, hanem balra, és kisétálunk az egyik mólóra, és szerencsénk van a tiszta idővel, ilyen csodaszép kilátásban lehet részünk:

A tónak ezen a részén, ha kicsit tovább sétálunk, lehet fürdeni is, rengeteg helyi élvezte itt a strandot, illetve meglátogathatjuk a Cerro Tzankijil természetvédelmi parkot is, aminek az egyik kilátóteraszáról szoktak a tóba ugrálni a nálam biztosabb úszástudással rendelkezők.